Rólam
Szia! Mezei-Tóth Andrea vagyok, krónikus tanulásfüggő! Elöljáróban annyit, hogy nem szeretek magamról beszélni, viszont tudom, hogyha az irományaimat olvasod, akkor fellobban benned egy jogos kíváncsiság a szerző személyét illetően. Úgyhogy igyekszem ezt kielégíteni, és összefoglalni azokat a dolgokat, melyeket fontosnak tartok az életutammal kapcsolatban.
Ez az út sosem volt egyenes, és még most sem látom pontosan, hová is tart, de élvezem a kanyarokat, a kereszteződéseket, és már zsákutcák sem ejtenek kétségbe. Szóval még az útkeresés szakaszában vagyok, és a gondolataimon kívül nem sokat tudok felmutatni, de azokban szilárdan hiszek.
Mindig is humán beállítottságú voltam, így gimi után szabad bölcsészet szakon (filozófia szakirányon) végeztem az egyetemen, aztán még két évet lehúztam mesterképzésen is filozófia szakon, etika szakirányon. Borzasztóan élveztem az egészet, de valójában elvesztem benne. Megtanultam arról gondolkodni, hogy mások (filozófusok) hogyan gondolkodtak. Rengeteg elmélet, rendszer, feltevés, következtetés…, közben az én gondolataim teljesen elpárologtak. Nagyon frusztráló volt, tele volt a fejem mindenfélével, mégis üresnek éreztem magam. Úgyhogy nem volt kérdés, valamin változtatnom kellett.
Dobbantottam az irodai munka világából, ahol két zombi évet húztam le, és elhatároztam, hogy megtalálom önmagam. Persze azt sem tudtam, hogy hol keressem, szóval benéztem a könyvtárba és önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket vettem ki. Ugyanabba a csapdába estem: megint mások gondolataiból próbáltam élni. Az áttörést a szórólapos meló hozta meg. Igen, a szórólapozás, mert valamiből élni is kellett. Sajnos a legtöbb embernek nem adatik meg az a luxus, hogy csak úgy „önfejlesztő szabadságra” menjen 1-2 évre.
A szórólapozás király, ajánlom mindenkinek. Naphosszat csak sétálsz a szabad levegőn megküzdve az elemekkel, bőven van időd átgondolni az élet minden aspektusát. Lassan kezdett összeállni a kép, felépítettem a saját gondolatrendszeremet, tisztába tettem önmagamat, kidobtam a „szaros pelenkát”, és ma már teljesértékűnek érzem magam. Három évig szórólapoztam, közben elindítottam egy kis kézműves vállalkozást, és újabb kihívásokat keresek, hogy fejlődhessek.
A jelenlegi célkitűzéseim között van az, hogy megismertessem másokkal az önfejlesztésnek ezt a módszerét: a saját gondolati rendszer kialakítását. (Tudom, nem könnyű rávenni az embereket arra, hogy gondolkodjanak, de szeretem a kihívásokat.) Ezért elhatároztam, hogy gondolkodásfejlesztő és szokásformáló munkafüzeteket fogok írni. Nem könyveket, hanem munkafüzeteket, melyekbe tényleg bele kell tenni a munkát, nemcsak olvasgatni őket. Olvasni jó, de az csak alacsony szintje az önfejlesztésnek. Magasabb szint az olvasottak feldolgozása, még magasabb a saját gondolatok generálása. Ez nem csak elméleti tudás, a gyakorlatban is ezerszeresen megtérül.
Dióhéjban ennyit rólam, ha kérdésed van, akkor Facebookon a Motivátor csoportban felteheted! Köszönöm a rám szánt idődet!